Edvi Illés Badacsony

Európa egyik legrégebbi kultúrszőlője, német (rheingaui) eredetű, első említése 1435. Bora jellegzetesen karcsú, magas savú, citrusos aromatikájú; minden szárazsági fokon kiváló minőségre képes. Világszerte elterjedt és népszerű, hazai területe nagyjából 1200 ha.

Nem kimondottan aromatikus fajta, közepes testtel és savtartalommal. Akik szagoltak már rezedát, azok szerint rezeda illatú, és gyakori a kesernyés, mandulára emlékeztető utóíz. A nevén kívül semmi köze a rajnai rizlinghez, nem rokonok, és nem is hasonlítanak. Jelenleg graševina néven Horvátország fő fajtája kb. 8500 hektárral. Ausztriában is elterjedt, magyarországi termőterülete pedig 3800 ha.

Testes, tüzes, magas savú és hosszan eltartható borokat ad, tipikusan almás-körtés-birses aromatikával. Számos forgalomban lévő, megdőlt elmélet után, a genetikai kutatások fényében kijelenthető, hogy Tokaj-Hegyalja a fajta őshazája. Magyarországi termőterülete összesen mintegy 4000 ha.

A vulcanus hazánk szinte ismeretlen ritkasága, a Balaton-felvidék eddig még kevésbé elterjedt fajtája. Savkarakteres, a terroir jegyeket gazdagon visszatükröző, termesztési adottságait tekintve is nagyon jó adottságokkal rendelkező fajta. A vulcanus két szülője a szürkebarát és a budai zöld, a fajtát 2003-ban ismerték el államilag. Leginkább csak a Badacsonyi borvidéken, ezen belül Szigliget hegyein találkozhatunk vele, illetve elvétve a Balaton-felvidék egyes területein. A vulcanus tőkéje középerős növekedésű, lomblevele kerek, széles, fűzöld, karéjos-hasadt. A fürt vállas, tömött, rövid, középnagy, a bogyók gömbölyűek, kicsik, alig hamvas zöldek, sokmagvúak, levük színtelen, ízük közömbös, húsuk puha, leves, olvadó. A héj középvastag és tartós. Kifejezetten bőtermő, a fajta magas termésmennyiség mellett is nagyon jó minőséget ad, rendkívül jó savgyűjtő, még aszályos években is megbízható mustjának, illetve borának savtartalma, melyet képes megőrizni, nem lágyul le. Igazán szép eredményeket, nagy formátumú hungarikum borokat azonban természetesen leginkább hozamkorlátozás mellett várhatunk a fajtától. A vulcanusban a savak mellett az ásványosság és a tűzköves jegyek dominálnak leginkább. Mivel nem illatos, zamatgazdag fajta, teljes ízképe, gyümölcsössége hosszabb hordós érleléssel hangsúlyozható még inkább, ilyenkor olajosabb, selymesebb struktúra mellett a mézes, virágos, déligyümölcsös aromák is előbújnak. A fajta jó cukorgyűjtő, emiatt kicsit későbbre - október környékére - tolt szürettel, töppedt bogyók felhasználásával, akár késői szüret-jellegű bor is készülhet belőle. Forrás: Borászportál.hu

Kéknyelű és budai zöld fajták keresztezésével állította elő Király Ferenc 1957-ben. Nevét a Kisfaludy-ház felett található bazalttömb adja, ahol a hagyomány szerint gyakran üldögélt Szegedy Róza. Bora jól érlelhető, testes, a kéknyelűhöz hasonlóan kemény savkarakterű, de annál aromatikusabb. Alapvetően a badacsonyi és a balaton-felvidéki borvidéken termesztik, de került belőle már a Mátrába és a Kunságba is, területe ma összesen 17 ha.

Magyar fajta, amely a Kárpát-medencében alakult ki. Nevét a budai szőlőkről kapta, ahol egykor közkedvelt fajta volt (azokon a területeken, amelyet mostanra elfoglalt a város). A filoxéravész óta a badacsonyi borvidékhez kötődik. A Kéknyelű elsősorban szóba jöhető beporzó fajtája. A két fajta bora is sok hasonlóságot mutat. Bőségesen terem, fürtje nagy, tömött. Forrás: Borászportál.hu